Az Élet Szívó Succubus

Végre formát ölt. Már nem csak egy suttogás az álmaiban vagy csak víziók az elméjében. Ma este átlép a fátylon, hús és árnyék, éhség bőrbe burkolva. Felfedi magát, ragyogó és gonosz. Játszani jött az ételével, de nem siet. Ízlelgeti. Minden érintés egy varázslat, minden pillantás egy ígéret a romlással átszőtt örömre. Lassanként issza őt, nemcsak a vágyán táplálkozva; hanem az energián, ami a verejtékében, a remegésében, a megadás hőjében rejlik. Az esszenciája - a spermája, a vágyakozása - az ő üzemanyaga. És nem áll meg. Etet, amíg ő remeg és mozdulatlanná válik. Amíg az energiája belül kanyarog, mint a villám. Minden pulzussal, minden felszabadulással egyre erősebbé válik. Ő egyre gyengébb, fájdalmas és függő. Mire eltűnik a sötétbe, már kiüresedett - lélegzetvétel nélkül, káprázatosan, várakozva. És ő? Ragyogva, hatalmasan és kielégíthetetlenül éhesen távozik a következő alkalomra.