Lexy Noir Úrnő megbünteti a perverz mostohafiát

Lexy Úrnő nyugodtan sminkeli magát, amikor az ajtó kinyílik, és a mostohafia meghívás nélkül belép. Tudja a szabályokat: senki sem léphet be a szobájába engedély nélkül. De itt van, hebegve valami szánalmas kifogást a kuka kiürítéséről. De ő tudja az igazságot. Nem azért volt itt, hogy takarítson; remélte, hogy talál valamit a szemétben, valami kidobott dolgot, valami nyomot róla, valami, ami táplálja a mocskos, kétségbeesett vágyait. Ilyen perverziót büntetni kell, és pontosan tudja, hogy melyik része fog a legjobban szenvedni. A haszontalan farka elárulja őt, csak attól, hogy a közelében áll. Milyen szánalmas. De ez csak könnyebbé teszi a célt. A hajkefével a kezében gyors, könyörtelen ütéseket mér a farkára és a golyóira, mindegyik egy leckét éget a bőrébe: ő semmi, csak azért létezik, hogy szolgáljon, és soha többé nem mer engedetlenséget tanúsítani. De a büntetés önmagában nem elég: meg kell törni, át kell formálni valami hasznossá. Miközben simogatja a fájó, zúzódott farkát, Lexy Úrnő felveszi a sajátját. Ő perverz, és a perverzeket megfelelően kell kiképezni. Ma elkezdi az oktatását. Nem lesz habozás, nem lesz irgalom, csak engedelmesség, ahogy elveszi, ami az övé, pontosan úgy, ahogy akarja. Most megtanulta a leckét.